Ahhoz, hogy valaki külföldön él általában pozitív képet társítunk: „Külföld, a lehetőségek tárháza”, „külföldön megvalósíthatjuk önmagunkat” - mondjuk gyakran. Ez talán így is van, de több kihívással kell szembenézniük a külföldön élő embereknek, mire elérik ezt az ideális egyensúlyi állapotot. Nézzünk hát egy kicsit a külföldön élés élménye mögé, és vegyük szemügyre, mit is jelent a hazánktól távol élés a lelki harmónia szempontjából! Ezeket a kihívásokat Black és Mendenhall (1991) interkulturális alkalmazkodás modellje segítségével kívánom bemutatni, melyet kiegészítek külföldön élő magyarok coachingja során szerzett tapasztalataimmal. 

Black és Mendenhall (1991) modellje négy szakaszra bontja a külföldön élés élményét: nászutas-, kulturális sokk-, alkalmazkodás- és mester szakasz (ld. 1. ábra). A modell a letelepedést követő időszaktól indul, attól a ponttól, amikor már minden országváltással kapcsolatos hivatalos kérdés megoldódott. Mivel azonban a letelepedés is érzékenyen érinti a külföldön élő emberek lelki békéjét, röviden kitérek ennek a szakasznak a kihívásaira is, mielőtt belekezdenék a modell szerinti szakaszok és az egyensúly taglalásába. 

Szűcs Nóra.jpg

1. ábra: Interkulturális alkalmazkodás modellje (Black & Mendenhall, 1991)

Letelepedés

A külföldre költözés első napjaiban több bürokratikus problémát is meg kell oldania az újonnan letelepülőnek. Ilyen feladat például a lakáskeresés és otthonteremtés, a hivatalos szervekhez való bejelentkezés, vagy a lakókörnyezet megismerése. Ezeknek a feladatoknak az intézése általában viszonylag rövid ideig tart, viszont a sürgősségük és a külföldi ország hivatali rendszerében való járatlanság miatt nagy stresszt jelent az emberek számára. Tapasztalataim szerint a külföldön élők az első napokban és hetekben annyira időnyomás alatt érzik magukat, hogy sajnos még a stressz feloldásában és én-időteremtésben megoldást jelentő coachingot is elutasítják. Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut Ferenc József császár, akinek a komornyikja egy reggel a következőképp szabadkozott az udvari orvosnak: „Őcsászári felsége elnézést kér, de le kell mondania a mai vizitet, ugyanis gyengélkedik ma reggel.”

Mit tehet ilyenkor egy coach? Finoman felhívja a figyelmet a lényegi problémára, és felkínál egy gyors stresszoldó technikát, amely segíthet az ügyfélnek abban, hogy a napi tennivalók mellett is tegyen szabaddá pár percet, amikor csak önmagára fókuszál.

Nászutas szakasz

Szerencsére ezt az igen stresszes időszakot egy kellemesebb nászutas szakasz követi.  Természetesen nem véletlen ennek a szakasznak az elnevezése. Ebben az általában három-hat hónapban ugyanis teljes mértékben rózsaszín szemüvegen keresztül látják az emberek a külföldi országot. Emlékeznek arra, milyen érzelmek szoktak Önökben kavarogni egy párkapcsolat elején? Vagy egy tengerparti nyaralás első napján? Pontosan ilyen állapotban élik meg a külföldön élők is az idegen országot kezdetben. Izgalmasnak találnak mindent, ami más, mint az otthon megszokott; nem győznek betelni a sok újdonsággal, boldogan fedezik fel az ismeretlen kis utcákat, a sok kulturális látnivalót; élvezik, hogy mindig új emberrel ismerkednek meg, és végre kiszakadtak az otthoni, megszokott közegből. A külföldön élő emberek lelki egyensúlya ilyenkor is felborul, csak épp a pozitív érzelmek javára. 

Ebben a szakaszban ugyanaz a coach feladata, mint az előzőben: cél a saját idő megteremtése, hiszen a folyamatos pozitív inger ugyanúgy fárasztó lehet, mint korábban a negatív. Fontos, hogy a külföldön élők a sok új élmény mellett elegendő időt hagyjanak maguknak az élmények feldolgozására és a regenerálódásra is. 

A nászutas szakasz azonban nemcsak a lelki béke szempontjából jelent kihívást, de hovatartozásukat illetően is eltolódik ilyenkor az egyensúly, méghozzá a régi otthontól az új ország felé. A frissen külföldre érkezett embereket gyakran annyira lefoglalják az aktuális kérdések és élmények, hogy hajlamosak elfeledkezni régi kapcsolataikról, ami viszont hosszú távon a gyökereik elvesztéséhez vezethet. 

Kulturális sokk

A modell szerint a külföldön élő emberek hozzáállásában a kiköltözés után kb. fél évvel egy „szemüveg-csere” történik: a rózsaszínt a régi otthon kapja meg, míg a feketét az új ország. Így egyensúlyról továbbra sem beszélhetünk, inkább a másik véglet megtapasztalásáról, amit a modell kulturális sokknak nevezett el. Adler (1975) szerint ez a sokk természetes érzelmi reakció, ami annak köszönhető, hogy a saját kultúránkban tanult viselkedések már nem jelentenek megoldást az új ország kultúrájában, viszont még nem telt el annyi idő, hogy megtanulhattuk volna, mikor milyen viselkedés a megfelelő az adott országban. A külföldön élő emberek ilyenkor gyakran tanácstalannak és bizonytalannak érzik magukat. Előfordul, hogy félelemről, gyakori haragról, könnyű irritálhatóságról vagy depresszióról panaszkodnak, esetleg becsapva vagy kiközösítve érzik magukat (Ward et al., 2001). Sokan ilyenkor inkább a négy fal között maradnak, és szabadidejüket a családjukkal, otthoni barátaikkal való beszélgetéssel töltik, hiszen azt a világot legalább jól ismerik, biztonságban érzik magukat. 

Az, hogy ki milyen területen és témában tapasztalja meg a kulturális sokkot, egyénenként változó. Volt olyan ügyfelem, akit kollégái szokatlan viselkedése botránkoztatott meg, mert nem értette például, hogy miért utasítják vissza, amikor munka után egy italra hívja a munkatársait. A sok visszautasítás miatt pedig egyre csökkent az önbizalma, és mind jobban elhatárolódott kollégáitól. Másnak párkapcsolati szinten okozott a kulturális sokk feszültséget, amikor meglepődve tapasztalta, hogy a helyi kultúrából származó élettársa inkább Ázsiában utazgatva szeretné eltölteni a karácsonyt a családlátogatás helyett. De az is előfordulhat, hogy valaki a gasztronómián keresztül éli meg a kulturális sokkot, például a helyi kultúra ételeitől való elhatárolódással. 

A külföldön élő emberek néha annyira elkeserednek ezektől a negatív élményektől, hogy inkább feladják életüket az adott országban, és hazatérnek, vagy egy másik országba költöznek. Pedig nem kell feltétlenül elhagyni lakóhelyünket. A kulturális sokk egy természetes fázis, ami bármilyen kellemetlen is, idővel elmúlik. Többen szokták kérdezni, hogy el lehet-e kerülni ezt a szakaszt. A kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy sajnos nem (Ward et al., 2001). Ezen a szakaszon mindenki keresztülmegy, aki hosszabb időt külföldön tölt, éppen ezért fontos, hogy legyen kivel megbeszélni ezeket a nehézségeket. Meglepődve tapasztaltam azonban, hogy a külföldön élő emberek gyakran még egymás előtt is titkolják, és szégyellik érzéseiket. Azt hiszik, hogy velük van a baj, megbuktak, sikertelennek tartják magukat. Ezért különösen hasznos ilyen esetekben egy coach-ot felkeresni, akivel őszintén beszélhetnek érzéseikről. A kulturális sokkal kapcsolatos coaching-üléseknél véleményem szerint az a legfontosabb feladat, hogy ítélkezés nélkül meghallgassuk ügyfelünket, segítsünk felfedezni a kulturális különbségeket, és megtanítsuk őket saját biztonságuk kialakítására bizonytalan, a komfort zónán kívüli helyzetekben is. 

Alkalmazkodás

Az aktív egyensúlykeresés szakasza a kulturális alkalmazkodási fázisban kezdődik el. Ebben a fázisban a külföldön élő emberek lelki egyensúlya már nagyjából helyrebillent, megkezdődik az ideális egyensúly keresése a régi és az új ország között. Ez az az időszak, amikor a külföldön élők megtanulnak mindkét országban élni, rugalmasan alkalmazkodni a kulturális különbségekhez, és kialakítják saját megoldásaikat a két ország közötti váltásra. Tipikus kérdések, amelyek ilyenkor felmerülnek:

• hol az otthon?

• hová tartozom?

• mi az identitásom?

E kérdések megválaszolásával nő önismeretük, fejlődik személyiségük.  Schneider és Asakawa (1995) kutatása szerint négy területen mutatható ki leginkább személyiségfejlődés külföldön: önállóság és függetlenség terén, önbizalommal kapcsolatban, személyes határvonalak meghúzása és megtartása vonatkozásában, valamint az intim kapcsolatteremtésben. Ahhoz, hogy ügyfeleimet segíteni tudjam ezeknek a fejlődési útvonalaknak a bejárásában, arra kell leginkább figyelnem, hogy támogassam őket a régi kultúrájuk szerinti beidegződések elengedésében, és hogy engedélyt adjanak maguknak az új viselkedések befogadásához. 

Mester szintű kulturális alkalmazkodás

Az interkulturális alkalmazkodás modellje szerint a folyamat utolsó szakaszában a külföldön élő emberek megtanulják mester szinten menedzselni életüket a két kultúra között, és lassan stabilizálódik helyzetük. Ebbe a szakaszba lépve kialakul új identitásuk, megtalálják helyüket az új környezetben, és ezt közvetíteni is tudják mások felé. Nagyon fontos ugyanis a harmónia szempontjából, hogy a változást, ami külföld hatására végbement az emberekben, az otthon maradtak is valamilyen szinten legitimizálják. Néhány ügyfelem számára például konfliktust és stresszt jelentett a hazalátogatás, mert nehéz volt bekapcsolódniuk az otthoni szeretteikkel folytatott beszélgetésbe, kívülállónak érezték magukat, akiket nem ért meg a családjuk, ugyanakkor ők maguk sem tudják mire vélni az otthon végbement változásokat. Ilyen esetekben megoldást jelenthet, ha a külföldön élő ember megtanulja, hogyan tud „mássága” ellenére is intim kapcsolatot kialakítani a környezetével.

Összességében tehát láthatjuk, hogy a külföldön élés számos kihívást tartogat az egyensúly megtartása szempontjából, amelyek a legtöbb esetben a lelki békével és identitással kapcsolatos egyensúlyi kérdéseket feszegetik. Bízom azonban abban, hogy ezzel a cikkel sikerült felhívnom a figyelmet arra, hogy milyen sokrétű és izgalmas munka a külföldön élő embereket coachként elkísérni ezen az úton. 

Felhasznált irodalom

  • Adler, P. S. (1975). The transitional experience: An alternative view of culture shock. Journal of humanistic psychology.
  • Black, J. S., & Mendenhall, M. (1991). The U-curve adjustment hypothesis revisited: a review and theoretical framework. Journal of International Business Studies, 225-247.
  • Haour-Knipe, M. (2002). Moving families: Expatriation, stress and coping. Routledge.
  • Schneider, S. C., & Asakawa, K. (1995). American and Japanese expatriate adjustment: A psychoanalytic perspective. Human Relations, 48(10), 1109-1127.
  • Ward, C. A., Bochner, S., & Furnham, A. (2001). The psychology of culture shock. Psychology Press.

Szűcs Nóra 

Az expat - coach, business coach, Simply Abroad létrehozója. A Budapesti Corvinus Egyetem vezetés-szervezés szakirányán és a University of Not-tingham munka- és szervezetpszichológia szakán szerzett mester szintű diplomát. Je-lenleg pedig a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen folytat doktori tanulmányokat és tanít Nemzetközi Humánerőforrás-menedzsmentet. Számos expat-szervezet tagja. Coachingjain és workshopjain az a cél vezérli, hogy ügyfelei minél magabiztosabban mozogjanak külföldön, és szabadon szárnyalásként éljék meg a külföldön eltöltött idő-szakot. Coaching munkájában a tranzakcióanalítikus megközelítést követi.