Bevezető

Magyarországon mindeddig elsősorban hallássérült pszichológusok tekintették hivatásuk részének a nagyothallók és hallássérültek segítését, de ők elsősorban a pszichológiai és személyiséget érintő aspektusra, problémákra koncentrálnak terápiás jelleggel. Ezért siketekkel, nagyothallókkal folytatott munka és beszélgetések során szerzett ismereteimet szeretném megosztani más coachokkal. Úgy gondolom, hogy a lenti összefoglalás támpontokat és felkészülési segítséget adhat olyan kollégáknak, akik fogyatékkal élő személy coaching-folyamata előtt állnak, esetleg egy másik folyamatban szóba kerül fogyatékkal élő személy irányában jelentkező ügyfélprobléma.

1. Saját előítéleteink lebontása

Az általánosan elfogadott etikai normák szerint a coach adott területen meglevő, saját elakadása esetén nem feltétlenül tudja támogatni a coaching-partnert. Azaz ha a coachnak bármely fogyatékossággal, sérüléssel szemben előítéletei és fenntartásai, félelmei vannak, meggondolandó a coaching-folyamat vállalása. Természetesen a coach számára ez az önismereti és személyiségfejlesztési munkája részévé is válhat. "Ha úgy látom, hogy az ügyfél érdekeit jobban szolgálja egy másik coach vagy más erőforrás bevonása, arra biztatom, hogy tegye meg a szükséges változtatásokat." (1) Az előítéletek és félelmek lebontásának legegyszerűbb eszköze a személyes találkozás az érintettekkel. A kötetlen és oldott beszélgetés, a másik megismerése és pozitív tapasztalatok gyűjtése nagy kaland, kitekintés lehet.

2. Más szakemberek bevonása a coaching-folyamatba

Az ICF etikai kódexét idézem ismét: "Ha megfelelőnek vagy szükségesnek tartom, javaslom ügyfeleimnek, hogy vegyék igénybe más szakemberek szolgáltatásait is." (1)

Fokozottan érvényes mondat a fenti a hallássérültekkel – de más fogyatékossággal élők - coaching-támogatásában is. Pszichológusok, segítők, tanácsadók, esetleg jeltolmács vagy írótolmács bevonására lehet szükség. A sérülteket tömörítő szervezeteknél minden esetben létezik az a szociális háló, ahol a coach is információt, támogatást, szakmai kapcsolatokat kaphat.

A siketek számára – előzetes időpont-egyeztetéssel – a szövetség ingyenesen biztosít jeltolmácsot, így nem jelelő coachot is igénybe vehet. A jeltolmács tulajdonképpen a siketek jogilag és törvényileg is elfogadott anyanyelvén tolmácsol. A jeltolmácsok etikai kódexében szerepel a teljes titoktartás és semlegesség, objektivitás. Ennek ellenére – siket pszichológusok tapasztalatait is megosztva – a jeltolmács jelenléte nagyban korlátozza a beszélgetőtársat. A bizalom, az érzelmek szabad kimutatása vagy egy-egy személyes történet szenvedhet csorbát. Megjegyzem azonban, hogy a jeltolmácshoz szokott siketek más ügyekben (bírósági, jogi esetek, banki ügyintézés stb.) során is igénybe veszik a jeltolmácsot, így megszokták jelenlétét, azon kívül pedig anyanyelvükön kommunikálnak. Mivel jelelő sikettel folyamatot még nem vezettem, feltételezem, hogy a jeltolmács jelenléte engem coachként jobban zavarna, mint siket és jelelő ügyfelemet a harmadik személy jelenléte.

3. Alapvető szabály a kifejezések helyes használata

A jogilag és esélyegyenlőségi szempontból korrekt megfogalmazás alapfeltétel. A következő kifejezéseket mindig kerülni kell, mert jelentésük sértő a hallássérültek számára: süket, süketnéma, siketnéma, halláskárosult, beszédsérült. Helyette a siket, hallásvesztett szavak alkalmasak a siket kultúra és közösség tagjainak megnevezésére. A nagyothallók megnevezésében a hallássérült kifejezés a korrekt és elfogadott.

4. A kommunikációs gátak lebontása

Már a coaching-folyamat kezdetekor, a nulladik találkozón, később a szerződéskötéskor és a teljes folyamat során is óriási önfegyelmet és önreflexiót igényel a coach számára a kommunikáció kérdésköre. Mindannyian mások vagyunk, másként látjuk a világot, máshogy viszonyulunk egymáshoz és másként kommunikálunk egymással. Az "egészségesnek mondott" többségi társadalomban, a hallók világában is vannak nagyon extrovertált és nagyon introvertált személyiségek. Kommunikációs stílusunk egyedi és egyéni, de társadalmilag befolyásolt. A nagyothallókkal való ismerkedésem legnagyobb felismerése az volt, hogy a "hallatlan" világban sincs ez másként, csak a kommunikáció stílusát leárnyékolja a nagyothallás vagy a siketség ernyője. A társadalom elsődleges hatása az előítélet és a negatív percepciók.

Tapasztalatom szerint a hallássérültek szívesen osztják meg másokkal a hallásuk állapotát és kommunikációs lehetőségeiket érintő információkat. Számukra ugyanis létfontosságú, hogy tudassák a másikkal, miként kommunikáljon, hogy az érthető és "hallható" legyen. A kezdet kezdetén érdemes tisztázni a kommunikációs csatorna mibenlétét. A mellékzajoktól mentes környezet tehát kiemeli a coaching-üléseket a kávéházak hangulatából. Helyette egy könyvtár, egy tárgyaló vagy a coach irodája sokkal biztonságosabb és csendesebb környezetet biztosít.

A coachnak érdemes arról is meggyőződnie, hogy képes-e úgy artikulálni, hogy a nagyothalló vagy siket coaching-partner tudjon szájról olvasni. Hiszen ez a technika remekül kiegészíti a meglevő hallásmaradványt, és teljes érthetőséget biztosít a nagyothallók számára. Az artikuláció és a mimika láthatósága, az állandó szemkontaktus nagyon fontos, és bizony néha a coach számára is szokatlan kommunikációs helyzetet, környezet jelent. A coachnak állandó önkontrollt kell gyakorolnia, hogy beszéde folyamatosan tagolt, lassú és érthető legyen. Azt is fel kell ismernie, hogy melyik hangzók megértése okoz nehézséget a coaching-partner számára, és ezek kiejtésére fokozottan ügyelnie kell. Példaként említeném a zöngés és zöngétlen mássalhangzópárok határozott megkülönböztetését, de természetesen ez minden esetben egyedi odafigyelést igényel.

A folyamat elején őszintén és nyíltan tisztázni, hogy miként különböztetik meg a "Nem értem = nem hallom" visszakérdezéseket a tartalom meg nem értésére vonatkozóktól. A coach elfogadó és értő figyelme támogatja a hallássérült coacheet abban, hogy bátran jelezze, ha szeretné az elmondottakat megismételtetni. A jegyzetfüzet és a ceruza jó szolgálatot tehet, ha a megértés pontosításáról van szó.

A folyamat során a kommunikációra kifejezetten jellemző, hogy nagyon kevés telefonhívásra kerül sor. A telefon még tovább szűkíti a hallástartományt, sok a zavaró zajhatás és a szájról olvasás lehetősége sincs meg. Természetesen majd mindenki használja a mobiltelefont, mesteri sebességgel íródnak az sms-ek. Még olyan rövid beszélgetések helyett is, mint az időpontok egyeztetésében is szívesebben hagyatkoznak a nagyothallók az sms-re vagy e-mailekre.

A csevegés (MSN, Skype stb.) általánosan elfogadott kommunikációs forma a hallássérültek körében. Fontos az egyértelmű és pontos, rövid fogalmazás. Szintén figyelmet érdemel a türelem és a coachee teljes válaszának kivárása. Míg személyes üléseken egyértelmű, hogy a coachee mikor ért mondanivalója végére, vagy mikor merült el gondolataiban, az E-coachingban a gépelés sebessége lehet behatároló. Nagy segítség ilyenkor a coach számára, hogy alkalma nyílik visszalapozni, azaz szó szerint idézni tudja coaching-partnere előző mondatait, ha erre a folyamat érdekében szükség van.

5. A leggyakoribb ügyfélproblémák: kiszolgáltatottság,
saját sorsom befolyásolásának képessége, felelősségvállalás a saját életemért

Az általam megismert felnőtt hallássérültek közül csak kevesen (felsőfokú végzettséggel rendelkezők vagy a szövetségben vezető tisztséget ellátók) élik életüket hivatásukat, szakmájukat tekintve is tudatosan és az önrendelkezés alapelveit követve. A "saját életemért magam vagyok felelős" kijelentéssel sérült, fogyatékossággal élő emberek jóval ritkábban azonosulnak, mint a társadalom többsége.

"A különféle látási, hallási, ízlelési, szaglási vagy tapintási érzékleteket nem különálló, összefüggéstelen egységekben érzékeljük, hanem rendként, struktúraként, alakként (Gestalt – a lektor). A pregnanciára való törekvés nem más, mint az a mélyen bennünk gyökerező vágy, hogy a zűrzavart rendbe tegyük, és a még kialakulatlan dolgok megszületését elősegítsük. Minden ember rendelkezik az önszervezés képességével, ami lehetővé teszi számára, hogy saját erőből hozza létre belső egyensúlyát. A túl merev belső struktúrák akadályozhatnák ennek az egyensúlynak a kialakítását. A coaching során az adott elképzelésekhez mereven társított viselkedésformák komoly gátat jelenthetnek, amelyek behatárolhatják az önszabályozás képességét." (2)

A héttérben ismét a gyermekkorból hozott minták és a felnőttkort is végigkísérő, s egyébként érthető szülői féltés és gondoskodás, valamint az oktatási rendszer és a halló világban meglevő előítéletek állnak. A lehetőségek hiánya, a bizonyításra módot sem nyújtó társadalmi berendezkedés erősíti a kiszolgáltatottság érzését.

A coaching folyamatban érdemes arra rámutatni, hogy más emberek is kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe, de a siketek és nagyothallók is képesek saját érdekeik képviseletére, felelősségvállalásra, ha kellő tudatossággal és elhatározással szemlélik a helyzetet.

6. Bátortalanság, önértékelési gondok, önbizalomhiány, bizonytalanság

Ki szeretném emelni, hogy a nagyothallókkal való kétévi munkám során azt tapasztaltam, hogy mindannyian küzdenek különböző mértékű és intenzitású önértékelési gondokkal, önbizalomhiánnyal. Mindezt a korábbi oktatási módszerek, a társadalmi előítéletek és a túlféltő szülői háttér valamint hosszú évek kellemetlen és megalázó közösségi, munkahelyi, társadalmi tapasztalatai, helyzetei erősítik. Ezért véleményem szerint nagy hangsúlyt kell fektetni az önismereti munkára, a saját belső értékek feltárására és tudatosítására.

A nagyothallók körében az elfogadás a siketekkel és a halló világgal szemben általában nincs, vagy csak korlátozottan van jelen. Valószínűsítem, hogy ez a beállítódás egy tükör, mellyel a nagyothallók a halló és hallatlan világra válaszolnak, mivel egyik tagjának sem tekintik magukat igazán, s mert egyik világ sem akarja feltétel nélkül be- és elfogadni őket.

Annak tudatosítása, hogy minden embernek van "fogyatéka", hogy minden embernek vannak kiemelkedő és gyengébb készségei is, s minden ember esendő és egyenlő, nagyon fontos a coaching folyamatban. A személyes példák ereje – mint azt tapasztaltam is - meggyőző lehet. Egyik ülésünkön ügyfelem észrevette rajtam, hogy nem találom a helyem a széken. Kertelés nélkül rákérdezett, hogy fájdalmaim vannak-e. Első pillanatban visszautasítottam a gondolatot (3) "Mi köze van ehhez? Most ki coachol kit?!?" Úgy éreztem, hogy szívesen megfordítaná a szituációt és segítségemre sietne. Mert amíg nekem segít, nem kell a saját gondolataival és problémáival törődnie. Végre én tűntem az ő szemében segítségre szorulónak, gyámoltalannak, bajba jutottnak. Átfutott az agyamon, hogy ez tolakodás, átlép egy határt, mely coach és coachee közt húzódik. Ösztönösen is védekezési reakció indult el bennem. Mivel fogalmam sem volt, hogy oldjam meg a feladatot, inkább kis ideig csendben maradtam. Biztonságosabbnak tűnt semmit sem mondani, mint elhamarkodott kijelentést tenni, mellyel veszélybe sodorhatnám a folyamatot. De felidéztem az ő őszinteségét, nagyothallására és helyzetére vonatkozó kíméletlenül őszinte beszámolóját. Nagy lélegzetet vettem és igyekeztem tárgyilagosan elnézést kérni, mert megzavartam a gondolatmenetét. S visszaigazoltam meglátását: valóban fájdalmaim vannak, s ez egy visszafordíthatatlan gerinckárosodás mindennapi velejárója. Mostantól mindketten akadályoztatottak voltunk. Ő coacheeként a hallásában, én coachként a szabad mozgásban. Mindez pedig egyenrangúvá tette a kommunikációt és biztosította a teljes és feltétel nélküli elfogadást, bizalmat.

"A lényeg mindig a tisztelet, a fontosság és a felelősség. A coachnak tiszteletben kell tartania az ügyfél helyzetét, el kell fogadnia, hogy csak annyit árul el magáról, amennyit akar. Amit pedig elárult, azt tisztelettel és méltósággal kell kezelni." (4)

7. Hovatartozás, vizuális közösség

A siketek, nagyothallók közül sokan még mindig a halló világtól elzártan, önmagukba, vagy szűk baráti és családi, esetleg munkahelyi környezetük gondoskodó megértésébe visszahúzódva élnek. A coaching-folyamat során érdemes tehát ennek megismerésére is időt szánni, mert a coaching-partner számos viselkedésmintájára, szokására, magával hozott élményekre vagy azok hiányára is fény derülhet.

A fiatalok és a vállalkozó kedvű idősebb korosztály aktívan használja a számítógépet és az internetet kapcsolattartásra. A közösségi oldalak és a blogok vizuális közössége befogadó környezetet teremt, ahol a "hallatlanság" hátránya a kommunikációs csatornának köszönhetően eltűnik. Számos törekvés és a szövetség tudatos virtuális közösségépítő törekvései ellenére az a meggyőződésem, hogy a nagyothallók többsége még mindig nem tudatosan és célirányosan tagja egy-egy közösségnek. Nem vagy csak részben fogalmazzák meg a közösséggel szembeni elvárásaikat és egymás iránti felelősségüket, kötelezettségeiket.

8. Információk

A siket és nagyothalló emberek, főként a számítógépet nem használó középkorúak és idősebbek számára általános probléma az információhiány. A folyamatosan módosuló törvényi háttér, az ellátások és az egészségügyi finanszírozás változásai, a hallókészülékek műszaki fejlődése vagy az orvostudomány legfrissebb hírei és a sérültek, csökkent munkaképességűek rendelkezésére álló állásajánlatok folyamatos információellátottságot feltételeznek. Legtöbben a rendelkezésre álló adatokat, híreket sem tudatosan értékelik és elemzik. Elsősorban a munkaerőpiaci és oktatási, továbbképzési helyzetről, a kifejezetten fogyatékossággal élők számára munkaközvetítéssel foglalkozó speciális irodák létéről nincs megfelelő és hiteles információjuk. Óriási segítség ezért a személyes és az online jogsegélyszolgálat valamint a hivatalos ügyek intézésben, segélyek, támogatások igénylésében való, szervezeti háttérrel rendelkező segítség.

A nagyothallók és siketek többsége kevés munkalehetőségről panaszkodik, pedig követendő pozitív példa is van elegendő. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásra törvény kötelezi a munkaadókat, s nagyvállalatoktól kezdve a családi vállalkozásig találhatók sikeres példák. (5)

Coachként tehát fel kell készülnünk arra, hogy a folyamat során a lehetőségekre hívjuk fel a figyelmet. A T-modell (6) vagy a más nézőpontból való rátekintés nálam bevált módszerek voltak. Az sem ritka, hogy információátadásra van szükség, azaz tudatosan és a coachee-val is egyeztetve ki kell lépni a folyamatból és konkrét tanácsadási helyzetbe kell belépni. (pl.: Hol lehet állást keresni, webcímek, elérhetőségek stb.)

Szakemberként fontos tudni, hogy hol és miként szerezhető be a coaching-partner számára releváns információ. Szakmai szervezetek, érdek- és jogvédelmi szövetségek, tanácsadók, pszichológusok kapcsolati hálóját kell kiépíteni. Ide tartozhat hallássérült coacheek esetében a Hangforrás is.

9. A coach által használt eszközök mássága

A nagyothallókkal történő coaching-folyamat egészére jellemző az is, hogy a coach által használt eszközök terén a képek és írott formák nagyobb súllyal szerepelnek.

A hallássérültek számára a legfontosabb érzékelés a vizualitás, a látás. A képek, az ábrák használata, az asszociációs feladatok kifejezetten előrébb viszik a folyamatot. Sokan szívesen alkotnak, rajzolnak. Érdemes ezt a folyamat elején kitapasztalni, majd később bátran és bőséggel használni a folyamat támogatására. A rajz és a képi megjelenítés biztonságos kommunikációs terep a hallássérült coachee számára. Gátlások nélkül, felszabadultan tud dolgozni. Jó eszköz lehet a montázs, a rajzolás (régi ház, új ház) vagy diagramok használata. A naplózás vagy a kreatív írás is jól használható módszerek, ráadásul akár E-coachingban is alkalmazhatók. (6)

Előre nyomtatott képek, színes kártyák, filctollak, ceruzák lapulnak a táskámban, ha a coaching ülésre készülök. Azt is tapasztaltam, hogy a hallássérült coaching-partneremmel folytatott üléseken jóval több papír fogy, azaz többet jegyzetelünk mindketten. Hamar ráébredtem arra is, hogy érdemes a feladatokat akár írásban, előre kinyomtatva magammal vinni, mert az olvasott szöveg pontosabb megértést biztosít.

10. Hosszabb folyamat, lassabb haladás

Meglehetősen nehezen éltem meg azt a tényt, hogy a bizalom kiépítéséhez az átlagosnál hosszabb időre van szükség. Az óvatosság, mellyel a hallássérültek az újdonságokhoz viszonyulnak a társadalmi előítéletekben és a hallók világában szerzett, korábbi rossz tapasztalatokban gyökereznek. Még egyszer kiemelem azt a tényt, hogy a hallók közül sokan a hallás hiánya vagy sérülése miatt akadályozott beszédkészséggel rendelkeznek, s a nehezített beszédet, kiejtést könnyen azonosítják a szellemi sérüléssel, fogyatékkal.

A türelmes "ajtónyitogatás", az értő hallgatás és a figyelem, s egy-egy személyes példa megtörheti a jeget. Minden esetben érdemes azonban hosszabb folyamattal, de legalábbis hosszabb részfolyamatokkal számolni.

A lehetőségek feltárásában, a nézőpontok váltásában a hallássérültek nehezebben lépnek ki megszokott sémáikból. Akár egy teljes ülés idejét is igénybe veheti egy konkrét eset lehetőségeinek feltárása. Ehhez óriási türelemre és kitartásra, s ötletes feltáró kérdésekre van szükség, mely próbára teszi a coach kompetenciáit. Úgy vélem, hogy a gondolati kötöttség és a szűk korlátok közé szorult látásmód eredete a hallássérülteket körülvevő társadalmi előítéletek következménye.

"A döntés lényegéhez nemcsak az tartozik, hogy átlépünk egy küszöböt valamely új terület felé, hanem az is, hogy különféle cselekvési lehetőségek közül választhatunk. Bizonyos értelemben egy olyan úton haladunk, amely két- vagy többfelé ágazik. Melyik a »helyes« vagy a »legjobb« út, ami elvezet bennünket a célhoz? Az előnyöket és hátrányokat minden út esetében egyaránt látjuk vagy sejtjük." (7)

Azt tapasztaltam, hogy a lehetőségek feltárása mellett különösen a döntési fázis folyamatai elhúzódóak. Mindez magyarázható az önbizalom, a szükséges információk hiányával és a bizonytalansággal valamint a megszokott korlátokban és sémákban való gondolati mintákkal. A sérült gyermeket, családtagot óvó környezet túlzott gondoskodása is eredményezheti felnőtt korra a bizonytalanságot. Kényelmes és biztonságos más döntésére hagyatkozni, de fájdalmas szembesülni e ténnyel.

11. Gyengébb elköteleződés, több munka a coachnak

Nehezen küzdöttem meg a coaching folyamat során azzal, hogy a változás iránti elköteleződés általában gyengébb, mint a coachok által megszokott coaching folyamatokban. Az üzleti kérdésekben folyó coaching-ülések eredményorientáltsága feltételezi az ügyfél megoldás iránti elkötelezettségét és határozottságát.

Úgy tapasztaltam, hogy hallássérült coacheeval való folyamatban a döntést gyakran átmeneti megoldások, majd viszonylag gyors visszarendeződés követik. A kifogások keresése, a felelősség külső körülményekre való hárítása gyakori kitérők. Lassabb haladással, több ülésen visszatérő kérdésekkel, problémafelvetéssel kell számolni. Coachként akkor vagyok sikeres, ha el tudom fogadni a coachee haladási ritmusát és képes vagyok megóvni a másik ember megoldásának méltóságát. Ki kell lépnem abból a körből, mely nem engedi meg a fogyatékkal élő személyeknek, hogy saját döntéseikért, élethelyzeteikért és céljaikért, eredményeikért felelősséget vállaljanak.

12. Használható-e a konfrontatív coaching eszköztára?

Coachként az értő hallgatást és a figyelem technikáját vallom magaménak. A két ember között tudatosan felépített emberi és munkakapcsolat lényege az elfogadás és a másik ember tisztelete, megoldásainak, elveinek és gondolatainak megértése és a továbbgondolkodás katalizálása.

A coaching provokatív, konfrontatív iránya a Lemma Rendszer szerint (8) általában rövid ülésekkel dolgozik. A konfrontatív coach célzott, az ellentmondásokra rámutató konkrét kérdéseket használ.

Más felfogás szerint (9) a konfrontatív coaching művészet: "szembesítés, szembeállítás, egybevetés, álláspontok éles szembevetése". Az e technikát használó coach tudatosan van jelen a konfrontációban. Szándéka az, hogy kibillentse az ügyfelet a komfortzónájából és szándékosan konfliktushelyzetet teremtsen. A tudatossága biztosítja azt, hogy a folyamat előrehaladást biztosít. A meddő és romboló (destruktív) konfrontáció helyett a provokatív coaching konstruktív. "A konstruktív konfrontációra jellemző, hogy fejleszti a kapcsolatot, egy témára (tényekre) fókuszál, adekvát, a másik teherbíró- és tanulóképességét figyelembe veszi. Világos és egyértelmű, nem ragaszkodik az önös igazsághoz, a másságot tiszteli, tisztázza a határokat és betartja azokat, konkrét viselkedésre vonatkozik és pozitívan értékel, elismer." (9)

A provokatív, konfrontatív irányzatot a fogyatékkal élő személyek esetében nagyon óvatosan és körültekintően alkalmazandó módszernek tartom. A konfrontáció számomra kíméletlen szembesítést jelent. Saját élményemből kiindulva utasítom vissza ezt a módszert. Amikor – próbából – kíméletlenül szembesítettek problémámmal, élethelyzetemmel a konfrontatív coaching eszköztárával, úgy éreztem, mintha falhoz állítottak volna. Záporoztak a kínosabbnál kínosabb kérdések, és én ott álltam, védekezni kényszerülve, s csak egy valamit tudtam: "Nem akarom ezt így tovább folytatni, ne kérdezzenek többet, nem is vagyok kíváncsi a válaszaimra, nincs is semmi problémám!" Azután a kíméletlen csendben megsemmisítettnek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Az a véleményem, hogy egy önbizalmában gyenge, sok előítélettel és magával hozott lelki bántással, bármely testi fogyatékkal érkező coachee folyamatában ezzel a módszerrel csak nagyon gyakorlott és a konfrontatív módszert ismerő és tudatos coach dolgozhat.

Ismét a pszichoanalitikus Casement gondolatát idézem, mely ugyan a terápiára és analitikára vonatkozik, páciensről ír, de meglátásom szerint a coachingban is érvényes gondolat: " Az analitikus munka tehát eredményesebb lehet, ha nem provokáljuk ki a páciensből a védekezést."

Eddigi  munkám során gy-egy E-choaching-ülés alatt előfordult, hogy tudatosan használtam a konfliktust és provokációt, mint eszközt, de nem mint módszert. Az írásos forma biztonságot nyújtott, mert a provokatív mondatok, kérdések fogalmazásában nagyobb körültekintést tett lehetővé, mint a szóbeli és személyes kommunikáció során.

12+1 Gyakoribb szupervíziós igény

Sérült, fogyatékossággal élők oktatását, segítését végző szakemberek, pedagógusok, konduktorok, szociális munkát végzők rendszeresen járnak szupervízióba. Sokan közülük néhány év munka után azonban elhagyják a pályát, mert lelkileg nagyon megterhelő számukra a fogyatékkal való mindennapi szembesülés.

Az előítéletek leküzdése apró feladat a sajnálat leküzdéséhez képest. A folyamat során állandóan két síkon kell jelen lenni, tudatosan elválasztva a gondolati és érzelmi síkokat. A coachee bizonyos érzelmei, kijelentései, élethelyzetei által kiváltott érzelmek a coachban olyan képeket, emlékeket, érzelmi mintákat hozhatnak elő, melyek befolyásolják a coach viszonyát a fogyatékkal élő coaching-partnerhez. A coach látásmódja, viszonyulása pedig érezhető a coachee számára, mely kihat a teljes folyamatra.

A folyamatos kettős gondolkodás és belső szupervízió ellenére azonban szükség van a külső, harmadik szemre. Az a coach, aki korábban családi, baráti vagy oktatási, munkahelyi környezetben nem szerzett közelebbi kapcsolatot sérült emberekkel, fogyatékkal élő személyekkel, minden bizonnyal nehezebben éli meg fogyatékossággal élő embertársa helyzetét, nem csak el- hanem be is fogadja érzelmeit.

Ezért gondolom úgy, hogy – főként a kezdeti időszakban – gyakoribb szupervízió válhat szükségessé.

Mit hozhat a jövő?

Amikor öt éve a coachinggal először találkoztam, magam voltam a multik világában rohanó és problémákat halmozó coachee. Amikor először mozgásukban és szellemileg korlátozott, fogyatékkal élő embereket segítő programokat szerveztem, azt gondoltam, hogy az anyagi támogatás a legfontosabb.

Azóta eltelt néhány év, és – tudatosan kilépve a nagyvállalati létből – képzett coach lettem. Azóta találkoztam több olyan emberrel, akik arra inspiráltak, hogy ne anyagilag, hanem tudással, meghallgatással és személyesen segítsek a fogyatékkal élőknek. Hiszek a sorsszerűségben, mely a nagyothallók és siketek világához vezetett. Megismertem sok kiváló képességű és intelligens, művelt embert, akik részt akarnak vállalni saját életük befolyásolásában. Bízom abban, hogy a foglalkoztatási irányelvek változásai és az integrált oktatás következtében egyre több képzett hallás-, látássérült vagy más fogyatékossággal élő munkavállaló jelenik meg a munkaerőpiacon. A munkaadók oldalán a tapasztalatok hiánya és a társadalomban meglevő előítéletek valamint tudás- és információhiány következményei előrevetíthetők.

A munkahelyeken a sérült munkatársak felvételét követően elképzelhető, hogy több lesz a konfliktus. A csapatokon belül a félelemből, meg nem ismerésből vagy előítéletből adódó széthúzás, a beilleszkedés lehetősége, az elfogadás korlátozottsága vagy hiányának kérdése is felmerülhet. A vezetők többsége – éppúgy, mint a munkatársak – ismeretek és felkészültség hiányában várhatóan nehezen kezelik a sérült munkavállalók problémáit. A fogyatékkal élő személyek – akaratuk ellenére – maguk is konfliktusok forrásává válhatnak. Mindez árnyalja a cégek teljesítményről, motivációról most alkotott képét, és a csapatok hatékony működését, az elvárt vezetői kompetenciákat is.

Azt gondolom, hogy szükséges lenne az eddig elfogadott coaching-témák (az interkultúrális, a csapat-, a csoport, a projekt-coaching, a vezetői coaching, a női vezetők vagy a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők coaching-támogatása mellett) felkészülni a fogyatékkal élők munkahelyi problémák kérdéseire és feldolgozásának lehetőségére. Magam azon leszek, hogy továbbra is legjobb tudásom szerint, önkéntes munkával támogassam a fogyatékkal élőket.

Örvényesi Rita

 

Irodalomjegyzék

1. ICF Magyar Tagozata. www.coachfederation.hu. [Online] [Hivatkozva: 2011. 11 13.] http://www.coachfederation.hu/ICFHungary/Etikai_Kodex.html.

2. Vogelauer, Werner. Coaching a gyakorlatban. Budapest : Beehive Consulting, Human Telex Consulting, 2008. ISBN 978-963-06-5600-9.

3. Casement, Patrick. Hibáinkból tanulunk. Budapest : Lélekben OPtthon Könyvkiadó, 2006. ISBN 963 86 987 4 8.

4. Cope, Mick. A coaching módszertana. Budapest : Manager Könyvkiadó, 2007. ISBN 978-963-87544-5-5.

5. Hotel Panda. www.hotelpanda.hu. [Online] Hotel Panda. [Hivatkozva: 2011. 11 04.] http://www.hotelpanda.hu/rolunk.html.

6. Komócsin Laura. Coaching eszközök coachoknak és coachingszemléletű vezetőknek I. Budapest : Manager Könyvkiadó, 1009. ISBN 978-963-9912-12-0.

7. von Sassen, Hans - Vogelauer, Werner. Coaching a gyakorlatban - Személyes tanácsadás - vezetők szakszerű kísérése, támogatása. [szerk.] Werner Vogelauer. 2. Budapest : Beehive Consulting , Human Telex Consulting, 2008. old.: 83. átdolgozott, bővített kiadás. ISBN 978-963-06-5600-9.

8. Wiesner Edit. Scribd.com. Coaching kézikönyv. [Online] Lemma Rendszer Coaching , 2007. [Hivatkozva: 2011. 11. 27.] Lemma Coaching kiadványa. http://www.scribd.com/doc/70855223/Coaching-Kezikonyv.

9. Snír Péter. HR Portál. www.hrportal.hu. [Online] 2010. 08 02. [Hivatkozva: 2011. 11 23.] http://www.hrportal.hu/hr/intervencios-technikak-a-coachingban-a-konfrontacio-muveszete-es-a-csend-20100802.html..

 

Örvényesi Rita

társ-főszerkesztő

Magyar Coachszemle

Bemutatkozás