Életünk színpadán megannyi szerepet alakítunk. A színészek ráadásul hétköznapi repertoárjukon túl, esténként újabb szerepekbe kirándulnak. Hogyan lehet szinte állandóan szerepben lenni, és mi az, amit magánemberként lehet a színpadi szerepekből kamatoztatni? Kovács Patríciával beszélgettünk.

 

Itt ülünk a Játékszín büféjében. Most fejeződött be a délutáni előadásod, amiben egy egyszerű takarítónőt játszol. Másfél óra múlva újra a színpadon állsz ugyanebben a szerepben. Mennyire maradsz benne ilyenkor a karakterben?

Nekem ez könnyen megy. Ahogy lemegy a függöny, abban a pillanatban el is engedem a szerepem. A tapsnál már én állok ott, én nézek le a közönségre, én köszönöm meg az érdeklődésüket. De amíg egy szerepkaraktert megszülök, az jó ideig rányomja a bélyegét a magánéletemre. Akaratlanul is befolyásolja a mindennapjaimat, hogy egy adott próbafolyamatban milyen figurát alakítok. Most például a Dühöngő ifjúságot próbáljuk, ahol szerepem szerint egy családon belüli erőszak elszenvedője vagyok. És ez pokoli nehéz, hiszen a próbákon tíztől háromig folyamatos verbális erőszaknak vagyok kitéve, utána pedig veszem a kabátom, és megyek a kislányomért az óvodába. Útközben van fél órám, hogy átváltsak anyaszerepre, mert Hannát nem érdekli, hogy az anyukája órákon át egy megtaposott, összenyomott csikknek érezte magát.

 

Példádnál maradva, ha ilyen darabot próbálsz, akkor milyen összenyomott csikknek lenni nap, mint nap?

Ha a magánéletben ér csalódás vagy krízis, azt szörnyű megélni. De a színpadon ez más. Ha végre megvan a karakter, akkor azt már csak elő kell hívni az előadáson, és el lehet engedni, ha lemegy a függöny.

 tri2

Van olyan, hogy nem vagy szerepben?

Ritkán. Például amikor a gyerek alszik, és én csak úgy fekszem mellette. Vagy reggelente, amikor még nem kelt fel. Ezek olyan pillanatok, amikor lehet csak úgy lenni. És persze a pszichológusomnál se vagyok szerepben. Ott nem kell lojálisnak lennem senkihez. El tudom mondani úgy a dolgokat, ahogy azt kendőzetlenül gondolom. És ez nekem jár. Két éve járok, szükségem van rá.

 

Jó néha nem szerepben lenni?

Nekem temérdek szerepem van. Én vagyok az anyám lánya, a lányom anyukája, a rendezőm színésznője. Szinte mindig szerepben valamilyen relációban. De ez nem zavar, mert engem anyukám úgy nevelt fel, hogy nem te vagy egyedül a világon, senkit nem érdekel, menstruálsz-e, fáj-e a fejed, az életet tolni kell. És én így nőttem fel. Rajtam szinte sose látod, ha vacakul érzem magam. Mert ez senkire sem tartozik. És nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, mert nekem ez természetes, nem tudom, hogy lehetne másképp.

 

És mit jelentenek neked ezek a hétköznapi és színpadi szerepek?

Mindenekelőtt biztonságot. Megmutatják sikeres vagyok-e, szeretnek-e? Bár, ha körülöttem mindenki boldog, az elég. Az, hogy én elégedett vagyok-e az más, de mások öröme engem feltölt. A szerepek segítenek, hogy eredményesen tudjak működni. Van egy cirkuszi életünk a szakmám miatt, ezért amikor Hannával vagyok, az a szerepem, hogy azt adjam, ami a számára a legfontosabb, a kiszámíthatóságot. Ha vele vagyok, nincs más, se telefon se más kütyü. 

 

Ez a szerepnélküliség adja a legnagyobb boldogságot?

Ez. De az is hatalmas öröm, amikor azt látom, hogy az emberekre hatással vagyok egy előadás alkalmával. Boldog vagyok, amikor nevetnek a színházban, vagy ha azt érzem, hogy jó partnere vagyok a kollégámnak. A szerepek adják azt a lehetőséget, hogy minden rosszaságomat, gátlástalanságomat kiélhetem a színpadon. Többek között ezekért a lehetőségekért szerettem volna színész lenni.tri

 

Hogyan szelektálsz a kínálkozó szerepek között?

Szabadúszó vagyok, én döntöm el, mit vállalok el, mit nem. Lényeges szempont, hogy nem akarok beskatulyázódni. Ha végzet asszonya voltam az egyik filmben, szeretem, ha tornacipős, hétköznapi anyuka lehetek a következő moziban. De ugyanilyen fontos hogy minél több stílusban meg tudjak mutatkozni. Lehet vígjáték, dráma, könnyű, veretes és sokszínű. Ahogy telnek az évek, rájöttem, az sem mindegy, kikkel játszom.

 

Akkor ez kicsit olyan, mint a céges életben? Nem érdemes hosszú ideig egy pozícióban maradni, mert elkönyvelik, hogy te csak azt tudod megcsinálni. És jól kell megválogatni a munkatársaidat, hiszen a napod nagy részét úgyis velük töltöd.

Azt gondolom, a való életben úri huncutságnak hangzana, ha valaki azt mondaná, hogy maga akarja megválasztani a munkatársait. Sajnos legtöbbször ez nem opció. Én ebből a szempontból szerencsés vagyok. A színház nagyon csapatmunka, de ha én nem tartom tehetségesnek a kollégámat, vagy nem érzem a jó energiáit, akkor nem tudok túllépni rajta, és nem tudok jó partnere lenni. Mondtam már le szerepet azért, mert tudtam, hogy nem tudnék jól együtt játszani egy színésztársammal.

 

És mi van, ha nem a partner nem működik, hanem az egész szerep? Nem titok, hogy a férjeddel, Gusztos Péterrel a közelmúltban váltatok el. Mi történt?

Elfáradtunk egymásban. Nem vettük észre az apró jeleket, hogy csikorog a gépezet és hamarabb kellett volna újra felfedeznünk egymást. Elkényelmesedtünk abban, hogy ez nekünk örökre tartani fog. Péter szokta mondogatni, ha az ember elmegy az IKEA-ba venni egy kanapét, azt hiszi, hogy egy életre le van tudva ez a projekt. Pedig nem.

 tri1

Mit tanultál a házasságodból?

Azt, hogy sokkal előbb figyeljek a saját megérzéseimre, jelzéseimre, mint sem, hogy agyban eljussak oda, hogy valami már nem oké, és akkor próbáljak megmenteni valamit, amikor már nem lehet. Én sokáig nem mutatom ki, hogy mit érzek, azt akarom, hogy vegyék észre, hogy nekem valami nem jó. Az anyukámtól tanult erős tartásom ilyen esetekben inkább gyengeségnek számít. Meg kell tanulnom kommunikálni, hogy valami mást szeretnék.

 

Előfordult olyan, hogy egy színpadi szereped hatással volt a magánéletedre?

Világéletemben rossz volt a szemem, szemüveggel, vagy kontaktlencsével láttam csak élesen. Sokáig kacérkodtam szemműtét gondolatával, de mindig elhessegettem, mert attól rettegtem, hogy én leszek az a bizonyos hibaszázalék, és meg fogok vakulni. Aztán elkezdtem próbálni a Várj, míg sötét lesz című darabot, amiben egy vak nőt alakítok. A próbák része volt, hogy eljártam a Vakok Intézetébe olyan trénerekhez, akik azokat a látássérülteket segítik, akik korábban láttak. Hihetetlen élmény volt, a bemutató után megműttetem a szemem. Éreztem, hogy vagyok annyira erős, ha meg is vakulnék, akkor is elbírnám az életet. A félelmem elmúlt.

 

Csak ez a szereped volt hatással rád?

Nem. Mindig van valami, amit továbbviszek magammal. De mindig adok magamból a szerepeimbe is. Minden szerepemben van egy pont, amikor felteszem magamnak a kérdést, hogy én is most hogyan reagálnék?

 

Miben segít neked az, hogy sokat vagy szerepben?

Vannak olyan hétköznapi helyzetek, amikor már előre tudom, hogy fogom tudni magamtól megoldani. Ilyenkor azt képzelem, hogy az a szerep. Például szoktak hívni nagy cégek éves rendezvényeire, impozáns helyekre eseményt moderálni. Ezt csak profin lehet csinálni, ezért előtte már szerepbe hozom magam, és azt játszom, hogy én vagyok a Liptai Claudia vagy Ördög Nóra, akiknek ez nagyon megy. De ugyanez van, ha bankba, vagy bármi hivatalba kell mennem. Ezektől a helyektől fázom, ezért majdnem mindig szerepet veszek fel. Ez az én szuperképességem.

https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif

Szerinted miért kellenek a szerepek?

Hogy együtt tudjunk élni, eredményesebbek legyünk egymással otthon és a munkahelyükön. Ha mindenki csak magára figyelne, és a saját érdekét tolná, az totál káosz és anarchia lenne. De a szerepek biztonságot adnak, és idomulási pontot. A lányom például teljesen másképp viselkedik az óvodai csoportban betöltött szerepében, másképp az apja lányaként, és másképp a nagymamájával.

Ebben a nagy szerep-kavalkádban van olyan szerep, amit nehéz megoldani, vagy amit egyáltalán nem tudsz megugrani?

A Korhatáros szerelem berobbanása előtt simán lementem a boltba, senkit sem érdekelt. Most, ha intézem a bevásárlást, mindenki azt nézi, milyen narancsot veszek, és hogyan reagálok, ha hisztizni kezd a gyerekem. Ez egy új szerep: mit vár el tőlem az utca embere? Szeretnék úgy reagálni, hogy ne azon filózzak, mit gondolnak rólam, és ne azon agyaljak, hogy lehozza-e ezt holnap a Blikk. Szeretném jól zsilipelni, hogy ne mindig engedjem be a susmust a hátam mögött, de azért ne okozzak csalódást a rajongóimnak. Ugyan mosolygós lány vagyok, de azért mert én kedves vagyok, ne éljenek vissza ezzel, mert ha kell, akkor már vicsorogni is tudok.