Az ICF magyar tagozata idén is folytatja rendezvénysorozatát, melyben MCC minősítéssel rendelkező coachok adják át tapasztalataikat kollégáiknak interaktív workshop keretében. Az év első programjának Kállay Natália MCC volt a házigazdája.

Saját szakmaiságunkat időről-időre felülvizsgálni, önreflexiót gyakorolni igazi coaching feladat. Aki jár szupervízióba, aki részt vesz szakmai tréningeken, tudja, hogy ezek az alkalmak kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy tükörbe nézzünk, és kicsit kielemezzük az ott látottakat. A tavaszi workshopon Kállay Natália, mestercoach volt a mentorunk, aki játékos őszinteséggel szembesített minket magunkkal és saját fejlesztendő területeinkkel.

Öt feladat, amiben magunkról tanulhatunk

Én azokat a workshopokat kedvelem a legjobban, ahol a mestercoach saját élményanyagot oszt meg, és amelynek tapasztalatából mi is gazdagodhatunk. Így került elő az a mindennapi helyzet, amikor egymást váltják a coachee-k az ajtóban, és a coachnak, és az ügyfélnek is szüksége van néhány perc ráhangolódásra, ami segít beindítani a coaching folyamatot. Ezért Kállay Natália bemelegítésként öt olyan gyakorlatot mutatott nekünk, amelyeket ő szokott végeztetni a klienseivel, és amelyeket végigcsinálva mi is megtapasztalhattuk, hogyan lesz az első hallásra könnyűnek hangzó feladatból önismereti munka.

  1. gyakorlat: Csendesedj el 1-2 percre, és gondold végig kinek és miért vagy hálás az életedben?
  2. gyakorlat: Koncentrálj a légzésedre 1 percig. Érezd, ahogy ki- és beáramlik a tüdődbe a levegő.
  3. gyakorlat: Lazulj el, engedd el magad. 3 percre ürítsd ki a fejed, és csak „legyél”.
  4. gyakorlat: Gondolj valakire, és kívánj neki valami jót!
  5. gyakorlat: Áll fel, fordulj a szomszédod felé, és öleld át! Maradjatok így másfél percig.

A gyakorlatok elvégzése után közösen átbeszéltük, ki mit érzett, és kinek melyik feladat okozott nehézséget. Érdekes tapasztalás volt, hogy szinte nem volt olyan résztvevő, akinek ne tört volna bele a bicskája valamelyikbe. És az, hogy ezt ki hogyan élte meg, már generálta is az első témát, ami a kudarc volt. Fel kellett magunkban idéznünk az utolsó olyan helyzetet, amelyben kudarcnak éltük meg a coaching ülést. Végig kellett gondolnunk, hogy mi volt az, ami az adott helyzetben megakasztott bennünket, ez milyen érzéseket keltett bennünk, és mit üzent ez nekünk saját magunkról. Az önreflektív munka során előbukkanó gondolatainkat megoszthattuk a mellettünk ülővel, melynek eredményeként érdekes diskurzusok alakultak ki. Így kiderült, ki hogyan készül fel egy-egy coaching ülésre, és kinek mi segít abban, hogy kiszellőztesse a fejét a beszélgetés után. Natália mosolyogva mesélte, hogy ő egy könnyű légző gyakorlat keretében egyszerűen kilélegzi az ügyfeleit.

„Te annak látsz engem, aki valóban vagyok”

A fenti mondatot a Kállay Natáliának mondta az egyik hálás ügyfele a sokadik ülésük után. Témaként pedig az merült fel, meddig tartanak a határaink egy coaching beszélgetés során? Miért jönnek hozzánk az ügyfelek, mit várnak, mit remélnek egy találkozástól? Mielőtt a kérdésekre válaszokat adtunk volna, Natália azt javasolta, hogy közösen gyűjtsük össze, nekünk mi a szándékunk egy-egy coaching ülés előtt. A válaszok között szerepelt a segítségnyújtás, a támogatás, a külső szem lehetősége, a tudatosítás, fókuszáltatás. Ahogy elkészült a tucatnyi választ felsorakoztató listánk, Natália azt kérte, próbáljunk meg a coachee fejével gondolkodni, és elképzelni, hogyan fogadnánk, ha a coachunk a flipchart táblára felírt szándékok valamelyikével készülne a beszélgetésre. Érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy egy-egy szándék mennyire kellemetlen vagy visszás érzést kelt, ha a másik oldalról éljük át.

Amikor az ügyfél kihívás elé állít

Számomra a workshop legizgalmasabb feladata az volt, amikor 4-5 fős csapatokban próbáltunk válaszokat keresni olyan helyzetekre, amikor az ügyfél teljesen váratlan dolgot mond, vagy kérdez. Mit teszünk akkor, ha a kliens a véleményünkre kíváncsi? Ha olyan dolgot kérdez, amit nem oszthatunk meg vele? Ha nem szakemberként, hanem férfiként, vagy nőként tekint ránk? Csapatokban kerestük a megoldásokat ezekre a helyzetekre, majd állomásokat cseréltünk, és megnéztük, hogy a többiek hogy birkóztak meg az ő feladatukkal. Apró matricákkal értékelhettük, melyek azok a megoldások, amelyek minket is megszólítanak, és melyek azok, amelyeket semmiképp sem alkalmaznánk.
Összegzésképp elmondható, hogy a workshop elérte a célját, és önreflexióban, gondolkodásban gazdag folyamatot indított el bennünk.

A következő alkalommal Horváth Tünde, MCC: Seb mélyén az áldás című wokshopján arra kereshetjük majd a választ, hogyan dolgozzunk az irigység és a hála érzéseivel, hogy létrejöjjön a transzformáció a coachingban?