A sportban a mentális felkészítés szerepe ma már megkerülhetetlen, bár sokáig mereven elutasították. Az áttörést ez ügyben a pekingi olimpia hozta, ott a várakozás alatt teljesített a nemzeti válogatottunk, sokan már a vészharangot és megkongatták! Ezzel egy időben, sok – a saját területén sikertelen - szakember is felismerte a piaci rést, és szinte minden fajta képzettség, előélet, valódi tudás nélkül sietett sportolóink „segítségére”.

 

A helyzet azonban megváltozott. Edzők, versenyzők, szakvezetők, sorra ismerték fel a pszichológia, a coaching erejét, és szükségességét. Sokáig az edző vállán volt szinte minden teher, ami fárasztotta, és a fókuszt is elvitte, de ő volt a felelős szinte mindenért. Saját munkáján kívül, ő volt a masszőr, a tépelésért felelős szakember, a coach, szinte mindent ő látott el. Az igazság azonban az, hogy ezt az edzők nem is nagyon akarták megváltoztatni. Nem akarták, hogy külsős szakember, specialista bele kontárkodjon az ő kiváltságába. Esetleg mással is osztozni kelljen a dicsőségen. Természetesen itt is, mint mindenhol, mindig vannak kivételek, többen hamar észlelték, és a szakemberekre, coach-okra bízták sportolóikat, versenyzőiket. Egy egyszerű matek, hogy mennyi időt vesz el az edzőtől a mentális felkészítés, mi mindenre fordíthatná ezt az időt. És mindez, hogy térülne meg az eredményesség szempontjából. És persze vannak olyan edzők is, akik maguk zseniálisan kommunikálva, coacholják csapatukat, versenyzőiket, és ehhez még külső szakembereket is alkalmaznak. Egy profi sportolóra ma már nem tekinthetünk úgy, mint régen. Szerencsére ma már nemcsak az olimpiai sportágak kapnak kiemelt támogatást, hanem a Világjátékokon szereplő versenyzők, edzők is jelentős honoráriumra számíthatnak az eredményektől függően. Egy versenyzőnek hozzávetőleg 30 - 35 éves koráig meg kell alapozni a jövőjét.

El kell végeznie a kiválasztott iskolát, diplomáznia kell, választott sportágában világszinten teljesíteni, ahhoz hogy a fizetésen kívül jelentős juttatásokra számítson. Ez idő alatt mindent akar, teljesen természetes módon, hisz tudja, hogy pályafutása befejezése után valahol, valamilyen területen pályakezdő lesz. Mindent akar, lehetőleg a leggyorsabban, a költségek minimalizálása mellett, és lássuk be, hogy a többség így gondolja, hogy minden jár is neki. Saját maguk ritkán fektetnek be, többnyire kijárják, hogy az őket segítő termék, vagy szolgáltatás ne terhelje őket anyagilag. Teljesen természetes módon, helyet követelnek maguknak a világban. Nemritkán nagyon agresszíven, mások érdekeit, véleményét figyelmen kívül hagyva teszik ezt. Amennyiben a szakvezetés nem tudja, vagy nem akarja vállalni a megnövekedett terheket, kiadásokat, nem ritkán extrákat, átigazolással fenyegetőznek, ami ugye az egyesületnek nem jó, mert elveszti egy eredményes versenyzőjét, és a siker esetében az ezzel járó pénzt is. Nem könnyű szituáció.

Szóval a sportban is bőven jelen van a kapitalizmus, az ő jó és rossz oldalaival együtt. Ezzel együtt ugye közelharc megy, hogy hátha valamelyik sportág bekerülhet a TAO sportágak közé, illetve a 16 kiemelten támogatott kategóriába. Minden szinten sok pénzről van szó, elképesztő harc megy még a koncokért is. Nem könnyíti meg az aktuális szakvezetés dolgát, a generációs különbség sem. Látni kell, hogy a mai generációt másképp kell elérni, megszólítani, másképp lehet változásra bírni! Ennek a generációnak már szinte teljesen más a kommunikációja, mások a szokásai, más értékrendet követnek, mint elődeik, mestereik, vezetőik.

Az élsport tekintetében már nem beszélhetünk amatőr sportról, amatőr státuszról

Mivel a sport ma már szerencsére stratégiai ágazat, így ezzel a politikai befolyás is megnőtt. Szóval kíméletlen harc folyik a sportban, csakúgy mint az élet számos más területén. Legyen szó pozícióról, hatalomról, befolyásról, érvényesüléséről, vagy pénzről. Sokan szokták mondani, hogy a sportolókkal, az edzőkkel, és sportvezetőkkel foglalkozni könnyű, sokkal egyszerűbb mint például az üzleti életben tevékenykedőkkel. Mert az volt tiszta. Mert a sport egyértelmű. stb. Ez így nem igaz. Nagyon nehéz, és felelősségteljes feladat. És ugye eredmény köteles, ráadásul rivaldafényben. Másképp nehéz, de egy cseppet sem egyszerűbb. A sporttal, sportolókkal foglalkozó szakemberek nemritkán, szinte az utolsó pillanatban kapják meg ügyfeleiket. Gyakran megesik, hogy néhány hét alatt kell csodát tenni, éhes oroszlánná változtatni a versenyzőt. Hisz a nyakán van az aktuális világverseny, vagy kvalifikációs torna, vagy épp a sorsdöntő összecsapás. Sokszor az alapvetésekre is alig van idő, az egész folyamat egy rohanás.

De az összes nehézség ellenére megéri

Olyan pillanatok, olyan érzések tanúi részesei lehetünk, amit az élet máshol nem produkál. Mondok néhány példát.

Motivációs gondokkal küzdő versenyző sportág a világbajnokságra előtt. Jól sikerült felkészülés végén sikerült fejben olyan állapotba hozni a sportolót, hogy már nagyon akarta a sikert, a dicsőséget. Magabiztos versenyzéssel nyerte meg a VB-t. Esélyt sem hagyva az ellenfeleknek. A dobogó felé menet teljesen renitens módon hívott fel telefonon. Könnyeivel küszködve kiabálta a készülékbe: „Gyuszi bácsi! Hallgassa! A himnusz most kettőnknek szól!”

Egy másik eset. A hosszútávfutó célba érkezés után, ájulás közeli állapotban, a versenyt megnyerte, de azonnal oxigénmaszkot tettek rá, hisz rosszul volt. Ebben az állapotban kért telefont, és hívott fel: „Gyuszi!… Köszönöm!… Nagyon köszönöm!”

Sok ilyen és ehhez hasonló történetről tudnék beszámolni, bizony ilyenkor nehéz a könnyeket visszatartani. Ezekért a pillanatokért, érzésekért feltétlenül azt mondom, érdemes ezt a területet választani. Ezek azok a pillanatok, amiket az ember nem felejt el, amíg csak él.

A versenyzők, az edzők, ugye különféle személyiség típusokkal érkeznek. A velük való kommunikációnak is különbözőnek kell lennie. Ha csak a hippokratészi személyiségtípusokra gondolunk, az már összességében négy különböző kommunikációs stílust feltételez.

De kiindulhatunk az introvertált, extrovetált megközelítésből vagy akár a DISC-ből. Jó ha figyelembe vesszük a tranzakcióanalízis alaptéziseit, és nem árt, ha rendelkezünk némi humorral,provokatív stílussal. Kommunikálhatunk az egyéni motívum pontja szerint is.

A lényeg az, hogy az a bizonyos szerszámosládánk teli legyen, és mindig pontosan tudjuk, hogy mit húzunk elő belőle. Rengeteg eszköz, módszer létezik, amit bevethetők a siker érdekében. Hasznos és megkerülhetetlen, hogy tudjunk asszertíven kommunikálni a hozzánk járó sportolókkal. Egy részük elvárja, hogy mi legyünk a „jól megmondók”, szállítsuk a kész megoldást. Ehhez van szokva. Így él már sok éve. Rávenni, kérdésekkel segíteni, hogy dolgozzon saját magán. Sokszor nem is olyan egyszerű, sokan nem is gondolják, hogy milyen gyakran van szükség célállításra. Még az élsportolók, szövetségi kapitányunk esetében is. Dolgoznak nap nap után, megfeszülve, de ki nem mondott, le nem írt célok nélkül. Ilyenkor mi a Vízió? Majd csak lesz valahogy? Vagy az olyan sokat hallott „majd meglátjuk mire lesz elég?” Sokszor tudatosítani kell a vezetői szerepet, a feladatot, a célt magát. Mindezt természetesen a csúcsteljesítmény szolgálatában.

A szuggesztív kommunikációt egyre többen használják a szomatikus orvoslásban is. Egyes alapelemei beemelhetők, adaptálhatók a sport-coaching területére is. Nagyon eredményes tud lenni! A motiváció szintet a legmagasabb szintre kell emelni, ez szinte alapkövetelmény. Hamar rá kell jönni, hogy az adott versenyzőt mi motiválja igazán. Miért is akarja oly nagyon a sikert?

A vizualizáció. Megkerülhetetlen. Gyakoroltatni a tökéletes mozdulat, a tökéletes technika végrehajtását fejben. Hogy képes legyen elképzelni magát győztesként, bajnokként. Mert ugye, a gondolatnak van teremtő ereje ez nem lehet kérdés! Vizualizálni a tökéletes rajtot, a pályát, a megfogást, és ezt időről időre gyakoroltatni. Hisz az edzéseken egy mozdulatot több ezerszer gyakorol a versenyző. Ha elismerjük, hogy a verseny legalább 50 %-ban fejben dől el, úgy nem elég egy két alkalom arra, hogy ez a tulajdonság is – a vizualizációs képesség - készség szintre emelkedjen. A sikerhez ugye új szokásokra van szükség. Ahhoz, hogy ez stabilan, megbízhatóan beépülhessen, akkor minimum 21 nap szükséges! Fontos, hogy ezt tegye meg a versenyző, mert ennek hiányában megvalósul az idiotizmus képlete, ami ugye nem más mint minden nap ugyanazt csinálni, és közben más eredmény várni.

A döntés. Sokszor találkoztam dönteni csak nehezen tudó, vagy már döntésképtelen sportolóval. A döntés, és az érte vállalt felelősség összefügg. Bevezetni valakit a döntéshozatalba cseppet sem egyszerű, de mindenképp megéri a befektetett energiát, a munkát. A Gestalt megközelítés is nagyon sok esetben jól működik. Itt ugye négy alapvető aspektusa támaszkodhatunk:

  1. a felelősség és választási lehetőség
  2. az értelem.
  3. a szándék.
  4. célok és feladatok.

Egy dolgot tudatosítani kell, de azt mindenképpen, miszerint mindig van választási lehetőség! A Gestalt coaching összhangban van Rogers személyiség központú iskolájának fő tanításával is. Miszerint az ügyfél, jelen esetben a sportoló dolga, hogy értelmet adjon saját életének, saját helyzetének.

Ami a sport-coach személyét illeti, a véleményem az, hogy illik némi jártasságra szert tenni sport témában. Elvárható hogy a bobot ne keverjük össze a szánkóval, vagy a vitorlást a surf- fel. Nem árt, ha lát a sporttal foglalkozó szakember néhány edzést, verseny, tétmérkőzést, esetleg beszédbe elegyedik néhány edzővel, versenyzővel. Jó, ha ismeri a sérülésből való visszatérés viszontagságait, lelki megpróbáltatásait. Véleményem szerint szükséges, hogy legyen benne a tűz, mert e tulajdonság nélkül senkit sem képes lángra gyújtani. Jó, ha ismer néhány statisztikai adatot, tud szolgálni néhány jó és néhány rossz példával egyaránt.

A hitelességét mindenképp erősíti, a bizalmi híd épülését felgyorsítja. Azt pedig valóban nagy előny, ha ő maga is megjárta azt, vagy valami hasonló utat, amiről az ülés szól. Egy személyes kedvencem: a Brief coaching - megoldásközpontú beszélgetések. Rövid a folyamat, de ha jól bánunk vele, tartós eredményeket érünk el. Mint már írtam, gyakran kapom meg a versenyzőket a 24. órában. Ebben az esetben aztán különösen jól alkalmazható az eljárás. Megoldásokra fókuszál, erőforrásokra építve, és nagy szerepet kap benne a konstruktivizmus. Megoldásközpontú skálák alkalmazásával egyszerűen megjeleníthető az út, amit az ügyfél már megtett. Remekül alkalmazható technika a sportolókkal.

Coaching személyes kontaktus nélkül?! Magam nagyon idegenkedtem tőle, de aztán megtört a jég. Az egyik sportági szakszövetségek vezetője felkért, hogy legyek a segítője, mentális tanácsadója, coach-a egy az Egyesült Államokban élő, és ott készülő versenyzőnek, aki épp az aktuális Világjátékokra készült. Személyes találkozásra nem volt lehetőség, a rendelkezésre álló idő nem volt sok, az időeltolódás jelentős volt, és figyelembe kellett vennem a sportolók amerikai menetrendjét is. Én viszolyogtam virtuális térben folyó munkától. Amit Skype-on vagy Messenger-en kell elvégezni, személyes találkozás nélkül. Viszont a munka izgalmas, a kihívás nagy, a tét óriási, a versenyző pedig remény-, és hite vesztett, alul motivált. Minden formaságra csak nagyon rövid idő jutott. Késő este munka után jóval tudtam csak kapcsolatot teremteni a versenyzővel. Viszonylag hamar elfogadott, jó volt neki, hogy egy nyelvet beszélünk, és nem kellett elmagyaráznia mindazon problémákat, amikkel meg kellett küzdenie a mindennapokban.

Alapvetően a Brief módszertanát hívtam segítségül, de időről időre beemeltem egyet, mást a szerszámosládából ahogy azt a helyzet megkívánta. Bár személyes találkozó a munka során nem volt, mégis mérhető volt a fejlődés, a haladás, az elmozdulás. A verseny előtti héten minden másnap beszéltünk, mert újabb és újabb kihívások, megoldásra váró helyzetek, nehezítették a dolgunkat. Végül siker koronázta a folyamatot, a versenyző győzni tudott, legyőzve ellenfeleit, legnagyobb riválisát, mumusát, de legfőképpen önmagát. Én pedig kénytelen voltam meghajolni az internet, és az általa kínált lehetőségek előtt.

Magam imádom ezt a területet. Az összes nehézségével együtt szeretem ezt a világot.

42 éves sport múlt van mögöttem. Megéltem hideget, meleget, jót, rosszat egyaránt. 10 évesen szerettem bele a sportba a mozgás örömében, a versenyzésben, a győzelembe. És bátran elmondhatom hogy ez a szerelem a mai napig tart. Büszke vagyok arra, hogy feleségemmel Ilyés -Dubecz Dorottyával (business coach), Magyarországon a sport-coaching egyik úttörői vagyunk, hogy tanítunk Coachingot a személyi edzésben, a sportban, és ma már saját akkreditált sport-coach képzésünk is elérhető!!